Az eredeti oszmán-török szövegben szereplő szó, a „handak” árkot jelent, de a természetes képződményektől – mint például egy őskori Duna-meder – eltérően valamiféle mesterséges létesítményt, amit az oszmán krónikás szerint valóban kiásattak. Megfeleltethető-e Lutfi „handakja” a kutatócsoport által azonosított „nagy ároknak”?

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz: 

Kutatócsoportunk publikációjában Lutfit ekként idézte: „egy kém hírül hozta, hogy a gyaurok, azonkívül, hogy ilyen nagy számmal vannak, még egy nagy árkot is ástak, melynek egyik vége egy hegyig, másik pedig a Dunáig nyúlik, s melyen lehetetlen áthatolni.”

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.

Mennyire nagy bravúr a mohácsi csata első emlékművének, vagyis az oszmán győzelmi pavilon helyének a felfedezése?

 A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Általában az utókor dönti el, hogy mi tartozik a nagyobb horderejű „felfedezések” közé. Mindazonáltal 2018. júniusában az MTA BTK-n lefolytatott workshopon több történész kutató is amellett érvelt, hogy a Törökdomb nem lehetett a Császárdomb (az egykori mohácsi oszmán győzelmi emlékmű) helye. A 2019. szeptember 5-én Pécsett lefolytatott vitán egy régész is úgy vélte, hogy erre vonatkozóan nincsenek régészeti bizonyítékok (ez egyébként nem igaz).

 

Titokban folyik-e a kutatómunka?

_ . _

Válasz:

A Mohács-kutatások történész vezetője, Fodor Pál folyamatos tájékoztatást kap a munkánkról, ahogy más szakértők is. Az tud róla, akinek tudnia kell, illetve akivel érdemi szakmai együttműködés alakult ki. A kutatócsoport munkája nem folyt, folyik titokban, mivel valamennyi eddig a mohácsi csatáról írott tanulmány, kiküldésre került lektoroknak. A Pap Norbert és szerzőtársai által írt, „A mohácsi Törökdomb” című cikkről 2018. júniusában, a Földvár kérdését érintő cikkről 2019. február 8-án vita is folyt, amelyeken szép számmal vettek részt különböző szakmai hátterű kutatók az MTA BTK-n Budapesten.

Az az újságíró, aki cikket ír a kutatási témáról, teljes mértékben tükrözi a kutatócsoport álláspontját?

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Nem tükrözi feltétlenül hűen, mivel az újságíró több forrásból dolgozik. „Eladja” a sztorit, átalakítja azt, saját meglátásokkal egészíti ki. Az újságcikk az ő szellemi terméke, így az összes megállapításáért ő a felelős. Egyes részeiben, például a szó szerinti interjúknál pontosak kell legyenek, és a véleményünket kell tükrözzék, bizonyos leegyszerűsítésekkel. Más esetekben pedig akár teljesen ellentétesek lehetnek az álláspontunkkal, ami az újságíró szabadsága, hiszen nem mi, hanem ő írja a cikkeket.

Nincs nyoma a forrásokban annak, hogy bárki is a Duna felé menekült, miért tette volna ezt a király? (V. Sz.)

_ . _

Válasz:

Nagyon sok forrás említi a Duna felé való menekülést. Mivel a középkori Mohács alatt néhány száz méterrel kezdődik a folyó mentén egy széles nyugati ártéri öv, mely akkoriban víz alatt állt, ezért aki a Dunához kívánt menni, csak Mohácsnál tehette meg. Ott volt ugyanis a csata helyszínéhez legközelebbi, Alföldre vezető átkelő- és kikötőhely.

email

Impresszum
Moderálási elvek

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Lábléc Logo

Az eredeti oszmán-török szövegben szereplő szó, a „handak” árkot jelent, de a természetes képződményektől – mint például egy őskori Duna-meder – eltérően valamiféle mesterséges létesítményt, amit az oszmán krónikás szerint valóban kiásattak. Megfeleltethető-e Lutfi „handakja” a kutatócsoport által azonosított „nagy ároknak”?

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz: 

Kutatócsoportunk publikációjában Lutfit ekként idézte: „egy kém hírül hozta, hogy a gyaurok, azonkívül, hogy ilyen nagy számmal vannak, még egy nagy árkot is ástak, melynek egyik vége egy hegyig, másik pedig a Dunáig nyúlik, s melyen lehetetlen áthatolni.”

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.

Mennyire nagy bravúr a mohácsi csata első emlékművének, vagyis az oszmán győzelmi pavilon helyének a felfedezése?

 A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Általában az utókor dönti el, hogy mi tartozik a nagyobb horderejű „felfedezések” közé. Mindazonáltal 2018. júniusában az MTA BTK-n lefolytatott workshopon több történész kutató is amellett érvelt, hogy a Törökdomb nem lehetett a Császárdomb (az egykori mohácsi oszmán győzelmi emlékmű) helye. A 2019. szeptember 5-én Pécsett lefolytatott vitán egy régész is úgy vélte, hogy erre vonatkozóan nincsenek régészeti bizonyítékok (ez egyébként nem igaz).

 

Titokban folyik-e a kutatómunka?

_ . _

Válasz:

A Mohács-kutatások történész vezetője, Fodor Pál folyamatos tájékoztatást kap a munkánkról, ahogy más szakértők is. Az tud róla, akinek tudnia kell, illetve akivel érdemi szakmai együttműködés alakult ki. A kutatócsoport munkája nem folyt, folyik titokban, mivel valamennyi eddig a mohácsi csatáról írott tanulmány, kiküldésre került lektoroknak. A Pap Norbert és szerzőtársai által írt, „A mohácsi Törökdomb” című cikkről 2018. júniusában, a Földvár kérdését érintő cikkről 2019. február 8-án vita is folyt, amelyeken szép számmal vettek részt különböző szakmai hátterű kutatók az MTA BTK-n Budapesten.

Az az újságíró, aki cikket ír a kutatási témáról, teljes mértékben tükrözi a kutatócsoport álláspontját?

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Nem tükrözi feltétlenül hűen, mivel az újságíró több forrásból dolgozik. „Eladja” a sztorit, átalakítja azt, saját meglátásokkal egészíti ki. Az újságcikk az ő szellemi terméke, így az összes megállapításáért ő a felelős. Egyes részeiben, például a szó szerinti interjúknál pontosak kell legyenek, és a véleményünket kell tükrözzék, bizonyos leegyszerűsítésekkel. Más esetekben pedig akár teljesen ellentétesek lehetnek az álláspontunkkal, ami az újságíró szabadsága, hiszen nem mi, hanem ő írja a cikkeket.

Nincs nyoma a forrásokban annak, hogy bárki is a Duna felé menekült, miért tette volna ezt a király? (V. Sz.)

_ . _

Válasz:

Nagyon sok forrás említi a Duna felé való menekülést. Mivel a középkori Mohács alatt néhány száz méterrel kezdődik a folyó mentén egy széles nyugati ártéri öv, mely akkoriban víz alatt állt, ezért aki a Dunához kívánt menni, csak Mohácsnál tehette meg. Ott volt ugyanis a csata helyszínéhez legközelebbi, Alföldre vezető átkelő- és kikötőhely.

Mohácsvita.hu

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Impresszum
Moderálási elvek

email