Az írott források és a tájrekonstrukciós vizsgálatok alapján három főbb menekülési IRÁNNYAL számolhatunk. A keresztény sereg maradéka részben észak, részben nyugat felé igyekezett elhagyni a Mohácsi-síkot. Nem kevesen lehettek viszont olyanok is, magát a királyt és néhány fős kíséretét is beleértve, akik Mohács fölött keletre fordulva, a Duna felé indultak. Felmerülhet annak az eshetősége is, hogy a szárazföldi menekülési útvonalak mellett többen a folyón felfelé (északra) induló hajókon nyerhettek egérutat. A lehetséges útirányokon túl azonban a konkrét útvonalakról alig rendelkezünk információval. Annyit tudunk csak biztosan, hogy a csatavesztésről különböző helyszíneken mikor értesültek először.

 

mene1

Than Mór: Mohácsi csata. Olaj, vászon 1856. Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa

Forrás: https://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index2132.html

 

mene2

A Mohácsi-sziget terepasztalon ábrázolva. A keleti oldalon ártérrel, a nyugati parton magas löszfallal. Fotó: Szalai Gábor

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

 

Menekülés észak és nyugat felé

A keresztény sereg veszteségéről, a hadvezérek nagy részének elestéről, valamint a király haláláról szóló hírek a csatavesztést követő napokban jellemzően a fontosabb városokba (Buda, Pozsony, Bécs) értek el elsőként, ami a túlélők esetén főként észak-északnyugatnak tartó menekülési irányt feltételez. A beszámolók tanúsága szerint a budai udvarban a katasztrófáról már a csata másnapján, augusztus 30-án éjszaka értesülést szereztek (alig 24 órával a csata után). A II. Lajos kíséretéből egyedül életben maradt, és szemtanúként az uralkodó halálának körülményeiről is beszámoló Czettricz Ulrich a Csele-patak torkolata közelében a Duna kisebb nyugati ágán keresztül a Mohácsi-szigetre kelt át. Ezután ismeretlen útvonalon északi irányba haladt tovább, majd augusztus 31-én a Duna mentén fekvő Neszmélynél találkozott a királynéval. A továbbiakban is érkeztek újabb menekülők, akik egyike – például Albrecht Schlick gróf - viszontagságos utazást követően, de csak szeptember 9-én érkezett meg. 

mene3

Hans Krell: Habsburg Mária, 1522. Bayerische Staatsgemäldesammlungen

Forrás: http://www.museum.hu/kiallitas/3169/Habsburg_Maria_Mohacs_ozvegye/galeria/0

Brodarics István kancellár, aki a csata kezdete után mintegy másfél órával hagyta el a harcmezőt, szeptember 4-én jutott el Pozsonyba. Hogy pontosan merre haladt, arról nincs információnk. Giovanni Aidebech kapitány 5-6 sebesült katonával együtt a csatát követő negyedik-ötödik napon érte el Bécset. Több más olyan forrás is ismert, amelyek a Nyugat-Dunántúl, Ausztria, valamint Itália felé indult menekülőkről, illetve hírvivőkről tudósítanak.

 

Menekülés kelet felé

Egészen biztos, hogy nemcsak a király és kísérete, de sokan mások is a Duna, tehát a Mohácsi-sziget, illetve az Alföld irányába igyekeztek. Ennek legvalószínűbb oka, hogy a török lovasság ebbe az irányba tolta, üldözte őket. Az út a szigeten egy Csata nevű tágas mezőn keresztül, a Krassó/Karasica („Fekete víz”) vízrendszerétől északra vezethetett Baracska irányába. Az útvonal mentén, a Riha-tótól északkeletre fekvő Sárhát térségében talált kincslelet, illetve más, a korszakhoz kapcsolható régészeti jelenségek, valamint a szigethez kapcsolódó helyi hagyomány is megerősíti ennek a menekülési iránynak a létezését. Mindkét oldali források kiemelik, hogy sokan haltak meg menekülés közben ezen a területen, ugyanakkor egyeseknek biztosan sikerült az átkelés. Ez utóbbit látszik alátámasztani az is, hogy a vesztes csata híre hamar eljutott a Szeged felől közeledő Szapolyai Jánoshoz, aki az értesülés nyomán vissza is tért a Tiszához.

 

mene4

II. Lajos halálának feltételezett helye, a Csata nevű térség, a szigeti Karasica (Fekete-tó, Karasitca, Fekete-víz), az átkelők az Alföldre, és az 1526. évi csatával összefüggésbe hozott régészeti jelenségek egy táborozásra alkalmas magasabb háton (Sárhát), továbbá a menekülés iránya Baracska felé. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

Menekülés a Dunán felfelé

A Duna is fontos szerepet játszhatott a hajókon való menekülés lehetséges útvonalaként. Camerarius például említi, hogy a szepesi gróf, vagyis Szapolyai György „vágtató lovával fel akart ugratni egy hajóra”, de lovával együtt a Dunába veszett. Vélhetően a csatában aktív (harci) szerepet nem vállaló, de helyben tartózkodó, az átkelőhelyeket őrző sajkások lehettek leginkább a menekülők segítségére. A hajók menedéket nyújthattak a környéken portyázó török lovassággal szemben.

 

mene5

Dunai sajkások, naszádosok

Forrás: http://mohacsicsata.blogspot.com/p/naszadosok-sajkasok.html

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle 62. évf. 1. sz. pp. 111–151.

email

Impresszum
Moderálási elvek

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Lábléc Logo

Az írott források és a tájrekonstrukciós vizsgálatok alapján három főbb menekülési IRÁNNYAL számolhatunk. A keresztény sereg maradéka részben észak, részben nyugat felé igyekezett elhagyni a Mohácsi-síkot. Nem kevesen lehettek viszont olyanok is, magát a királyt és néhány fős kíséretét is beleértve, akik Mohács fölött keletre fordulva, a Duna felé indultak. Felmerülhet annak az eshetősége is, hogy a szárazföldi menekülési útvonalak mellett többen a folyón felfelé (északra) induló hajókon nyerhettek egérutat. A lehetséges útirányokon túl azonban a konkrét útvonalakról alig rendelkezünk információval. Annyit tudunk csak biztosan, hogy a csatavesztésről különböző helyszíneken mikor értesültek először.

 

mene1

Than Mór: Mohácsi csata. Olaj, vászon 1856. Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa

Forrás: https://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index2132.html

 

mene2

A Mohácsi-sziget terepasztalon ábrázolva. A keleti oldalon ártérrel, a nyugati parton magas löszfallal. Fotó: Szalai Gábor

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

 

Menekülés észak és nyugat felé

A keresztény sereg veszteségéről, a hadvezérek nagy részének elestéről, valamint a király haláláról szóló hírek a csatavesztést követő napokban jellemzően a fontosabb városokba (Buda, Pozsony, Bécs) értek el elsőként, ami a túlélők esetén főként észak-északnyugatnak tartó menekülési irányt feltételez. A beszámolók tanúsága szerint a budai udvarban a katasztrófáról már a csata másnapján, augusztus 30-án éjszaka értesülést szereztek (alig 24 órával a csata után). A II. Lajos kíséretéből egyedül életben maradt, és szemtanúként az uralkodó halálának körülményeiről is beszámoló Czettricz Ulrich a Csele-patak torkolata közelében a Duna kisebb nyugati ágán keresztül a Mohácsi-szigetre kelt át. Ezután ismeretlen útvonalon északi irányba haladt tovább, majd augusztus 31-én a Duna mentén fekvő Neszmélynél találkozott a királynéval. A továbbiakban is érkeztek újabb menekülők, akik egyike – például Albrecht Schlick gróf - viszontagságos utazást követően, de csak szeptember 9-én érkezett meg. 

mene3

Hans Krell: Habsburg Mária, 1522. Bayerische Staatsgemäldesammlungen

Forrás: http://www.museum.hu/kiallitas/3169/Habsburg_Maria_Mohacs_ozvegye/galeria/0

Brodarics István kancellár, aki a csata kezdete után mintegy másfél órával hagyta el a harcmezőt, szeptember 4-én jutott el Pozsonyba. Hogy pontosan merre haladt, arról nincs információnk. Giovanni Aidebech kapitány 5-6 sebesült katonával együtt a csatát követő negyedik-ötödik napon érte el Bécset. Több más olyan forrás is ismert, amelyek a Nyugat-Dunántúl, Ausztria, valamint Itália felé indult menekülőkről, illetve hírvivőkről tudósítanak.

 

Menekülés kelet felé

Egészen biztos, hogy nemcsak a király és kísérete, de sokan mások is a Duna, tehát a Mohácsi-sziget, illetve az Alföld irányába igyekeztek. Ennek legvalószínűbb oka, hogy a török lovasság ebbe az irányba tolta, üldözte őket. Az út a szigeten egy Csata nevű tágas mezőn keresztül, a Krassó/Karasica („Fekete víz”) vízrendszerétől északra vezethetett Baracska irányába. Az útvonal mentén, a Riha-tótól északkeletre fekvő Sárhát térségében talált kincslelet, illetve más, a korszakhoz kapcsolható régészeti jelenségek, valamint a szigethez kapcsolódó helyi hagyomány is megerősíti ennek a menekülési iránynak a létezését. Mindkét oldali források kiemelik, hogy sokan haltak meg menekülés közben ezen a területen, ugyanakkor egyeseknek biztosan sikerült az átkelés. Ez utóbbit látszik alátámasztani az is, hogy a vesztes csata híre hamar eljutott a Szeged felől közeledő Szapolyai Jánoshoz, aki az értesülés nyomán vissza is tért a Tiszához.

 

mene4

II. Lajos halálának feltételezett helye, a Csata nevű térség, a szigeti Karasica (Fekete-tó, Karasitca, Fekete-víz), az átkelők az Alföldre, és az 1526. évi csatával összefüggésbe hozott régészeti jelenségek egy táborozásra alkalmas magasabb háton (Sárhát), továbbá a menekülés iránya Baracska felé. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

Menekülés a Dunán felfelé

A Duna is fontos szerepet játszhatott a hajókon való menekülés lehetséges útvonalaként. Camerarius például említi, hogy a szepesi gróf, vagyis Szapolyai György „vágtató lovával fel akart ugratni egy hajóra”, de lovával együtt a Dunába veszett. Vélhetően a csatában aktív (harci) szerepet nem vállaló, de helyben tartózkodó, az átkelőhelyeket őrző sajkások lehettek leginkább a menekülők segítségére. A hajók menedéket nyújthattak a környéken portyázó török lovassággal szemben.

 

mene5

Dunai sajkások, naszádosok

Forrás: http://mohacsicsata.blogspot.com/p/naszadosok-sajkasok.html

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle 62. évf. 1. sz. pp. 111–151.

Mohácsvita.hu

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Impresszum
Moderálási elvek

email