Új kutatási eredmények II. Lajos király halálának helyéről

A mohácsi csata historiográfiájának a téma kutatói és a nagyközönség körében is nagy érdeklődéssel kísért kérdése, hogy a vereséget követően a menekülő II. Lajos hol és milyen körülmények közt vesztette életét. Történeti földrajzi kutatócsoportunk az írott források újraértelmezése és a csatatáj korabeli földrajzi viszonyainak rekonstrukciója segítségével arra a megállapításra jutott, hogy a király halálához vezető események, illetve azok helyszínei jelentősen eltérnek azoktól, amelyek az eddig hivatalosnak számító történeti narratívában rögzültek.

 

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

Baleset vagy politikai gyilkosság?

A II. Lajos halálával kapcsolatban felmerülő, annak hátterében hatalmi érdekeket, illetve politikai gyilkosságot sejtető összeesküvés-elméletekkel szemben az uralkodó kétségkívül lovasbaleset áldozata lett. Ennek körülményei és pontos helyszíne azonban továbbra is vita tárgyát képezi.

 

Merre menekült a király?

A keresztény erők vereségével végződő csata után a török lovasság által üldözött király néhány fős kíséretével együtt, az eddigi vélekedésekkel ellentétben a harcmezőről nem a Duna mentén Szekcső felé, hanem Mohács fölött keletre fordulva, a Dunán át menekült. Korábbi ismereteinktől eltérően tehát nem a Csele-patakon, hanem annak torkolata közelében, egy feltehetően itatóhelyként szolgáló dunai partszakaszról indulva kísérelte meg az áradó folyón való átkelést.

 

csele1

A Csele-patak torkolatának környezete. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

 

A domborzatmodell bal oldalán látható, barna színnel jelölt, magasabban fekvő ármentes területről a Duna partját a sárgával jelzett száraz völgykatlanon (Dolina) keresztül lehetett megközelíteni, ott, ahol a Csele ma is a folyóba torkollik. A pásztorok és katonák ezen a helyen itatták az állataikat. A Duna e mellékágának keleti partja mentén terül el az alacsonyan fekvő, már az ártér részét alkotó, vizenyős területekkel borított Mohácsi-sziget, amelyen keresztül a király és kísérete kelet felé menekült volna.

Átkelés a Dunán és a király halála

A Duna jobb (nyugati) partja és a Mohácsi-sziget közt húzódó folyóág a jelenlegihez képest akkor jóval keskenyebb volt, sokkal kevésbé tűnhetett leküzdhetetlen akadálynak. E mellékág keleti oldala sekély, zátonyos partban végződött. A folyón sikeresen átkelő király a vizenyős túlparton egy feliszapolódott mélyedésbe gázolt, amelyből a lova már nem tudott szabadulni és rémületében az uralkodót lerázta magáról, aminek következtében ló és lovasa is odaveszett. II. Lajost kísérőinek egyike, Aczél István próbálta kimenteni, de nem járt sikerrel, ő maga is vízbe fulladt. Az uralkodó halálának körülményeiről, a végül épségben átkelő és így egyedül megmenekülő Czettricz Ulrich kamarás beszámolójából alkothatunk képet.

 

csele2

A Csele-patak torkolata alatti Duna-szakasz zátonyokkal, szigetekkel és a keleti part mentén övzátonnyal. Jól látható a Duna medrének szélesedése, illetve a nyugati (jobb) part elhordása (a Csele-torkolat pusztulása). A: 1803; B: 1808; C: 1816; D: Harmadik katonai felmérés (1872–1885); E: 1941-es katonai felmérés; F: 1951-es katonai felmérés. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

csele3

A Csele-patak torkolata alatti Duna-szakasz és a meder keresztmetszetei (1808), valamint a partélek hosszmetszete (1830-1840). A: 1808-as térkép; B: G–H keresztmetszet; C: J–K keresztmetszet; D: a jobb (1) és a bal (2) part élének, illetve a medernek (4) a hosszmetszete a Csele-patak és Mohács városa között; 3: 1835. augusztus 4-i vízszint. Szerksztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

csele4

A Mohácsi-sziget a Karasicával (Fekete-víz) és a Riha-tóval, a Rihát a keskenyebb (nyugati) és szélesebb (keleti) Duna-ággal összekötő csatornákkal, melynek fennmaradt keleti részét később Fekete-vízként, nyugati darabját pedig Fekete-tóként, illetve Sáros-fokként emlegették

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

A király holttestének felkutatása

A törökök a győztes hadvezér, Szulejmán szultán parancsára a csatát követően kutatást indítottak az uralkodó holtteste után, de azt nem találták (nem találhatták) meg a megáradt folyó árterén. Az ár levonulását követően a király előbukkant holttestét a baleset helyszínének közelében még szeptember során eltemették a környékbeli jobbágyok. A szerencsétlenség helyszínére, illetve a király holttestére végül a Sárffy Ferenc, győri várparancsnok által vezetett csapatnak sikerült rábukkannia a túlélő szemtanú, Czettrich Ulrich útbaigazítása alapján. Ezután kerülhetett sor a második, méltó nyugalomra helyezésre Székesfehérváron.

 

csele5

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása. Olaj, vászon, 1860. Magyar Nemzeti Galéria

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

email

Impresszum
Moderálási elvek

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Lábléc Logo

Új kutatási eredmények II. Lajos király halálának helyéről

A mohácsi csata historiográfiájának a téma kutatói és a nagyközönség körében is nagy érdeklődéssel kísért kérdése, hogy a vereséget követően a menekülő II. Lajos hol és milyen körülmények közt vesztette életét. Történeti földrajzi kutatócsoportunk az írott források újraértelmezése és a csatatáj korabeli földrajzi viszonyainak rekonstrukciója segítségével arra a megállapításra jutott, hogy a király halálához vezető események, illetve azok helyszínei jelentősen eltérnek azoktól, amelyek az eddig hivatalosnak számító történeti narratívában rögzültek.

 

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

Baleset vagy politikai gyilkosság?

A II. Lajos halálával kapcsolatban felmerülő, annak hátterében hatalmi érdekeket, illetve politikai gyilkosságot sejtető összeesküvés-elméletekkel szemben az uralkodó kétségkívül lovasbaleset áldozata lett. Ennek körülményei és pontos helyszíne azonban továbbra is vita tárgyát képezi.

 

Merre menekült a király?

A keresztény erők vereségével végződő csata után a török lovasság által üldözött király néhány fős kíséretével együtt, az eddigi vélekedésekkel ellentétben a harcmezőről nem a Duna mentén Szekcső felé, hanem Mohács fölött keletre fordulva, a Dunán át menekült. Korábbi ismereteinktől eltérően tehát nem a Csele-patakon, hanem annak torkolata közelében, egy feltehetően itatóhelyként szolgáló dunai partszakaszról indulva kísérelte meg az áradó folyón való átkelést.

 

csele1

A Csele-patak torkolatának környezete. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

 

A domborzatmodell bal oldalán látható, barna színnel jelölt, magasabban fekvő ármentes területről a Duna partját a sárgával jelzett száraz völgykatlanon (Dolina) keresztül lehetett megközelíteni, ott, ahol a Csele ma is a folyóba torkollik. A pásztorok és katonák ezen a helyen itatták az állataikat. A Duna e mellékágának keleti partja mentén terül el az alacsonyan fekvő, már az ártér részét alkotó, vizenyős területekkel borított Mohácsi-sziget, amelyen keresztül a király és kísérete kelet felé menekült volna.

Átkelés a Dunán és a király halála

A Duna jobb (nyugati) partja és a Mohácsi-sziget közt húzódó folyóág a jelenlegihez képest akkor jóval keskenyebb volt, sokkal kevésbé tűnhetett leküzdhetetlen akadálynak. E mellékág keleti oldala sekély, zátonyos partban végződött. A folyón sikeresen átkelő király a vizenyős túlparton egy feliszapolódott mélyedésbe gázolt, amelyből a lova már nem tudott szabadulni és rémületében az uralkodót lerázta magáról, aminek következtében ló és lovasa is odaveszett. II. Lajost kísérőinek egyike, Aczél István próbálta kimenteni, de nem járt sikerrel, ő maga is vízbe fulladt. Az uralkodó halálának körülményeiről, a végül épségben átkelő és így egyedül megmenekülő Czettricz Ulrich kamarás beszámolójából alkothatunk képet.

 

csele2

A Csele-patak torkolata alatti Duna-szakasz zátonyokkal, szigetekkel és a keleti part mentén övzátonnyal. Jól látható a Duna medrének szélesedése, illetve a nyugati (jobb) part elhordása (a Csele-torkolat pusztulása). A: 1803; B: 1808; C: 1816; D: Harmadik katonai felmérés (1872–1885); E: 1941-es katonai felmérés; F: 1951-es katonai felmérés. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

csele3

A Csele-patak torkolata alatti Duna-szakasz és a meder keresztmetszetei (1808), valamint a partélek hosszmetszete (1830-1840). A: 1808-as térkép; B: G–H keresztmetszet; C: J–K keresztmetszet; D: a jobb (1) és a bal (2) part élének, illetve a medernek (4) a hosszmetszete a Csele-patak és Mohács városa között; 3: 1835. augusztus 4-i vízszint. Szerksztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

csele4

A Mohácsi-sziget a Karasicával (Fekete-víz) és a Riha-tóval, a Rihát a keskenyebb (nyugati) és szélesebb (keleti) Duna-ággal összekötő csatornákkal, melynek fennmaradt keleti részét később Fekete-vízként, nyugati darabját pedig Fekete-tóként, illetve Sáros-fokként emlegették

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

 

A király holttestének felkutatása

A törökök a győztes hadvezér, Szulejmán szultán parancsára a csatát követően kutatást indítottak az uralkodó holtteste után, de azt nem találták (nem találhatták) meg a megáradt folyó árterén. Az ár levonulását követően a király előbukkant holttestét a baleset helyszínének közelében még szeptember során eltemették a környékbeli jobbágyok. A szerencsétlenség helyszínére, illetve a király holttestére végül a Sárffy Ferenc, győri várparancsnok által vezetett csapatnak sikerült rábukkannia a túlélő szemtanú, Czettrich Ulrich útbaigazítása alapján. Ezután kerülhetett sor a második, méltó nyugalomra helyezésre Székesfehérváron.

 

csele5

Székely Bertalan: II. Lajos holttestének megtalálása. Olaj, vászon, 1860. Magyar Nemzeti Galéria

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor (2020): Mohács, 1526. A történelmi táj rekonstrukciója. Rubicon XXXI. évf. 342. sz. pp. 33–43.

Mohácsvita.hu

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Impresszum
Moderálási elvek

email