Mennyire volt széles a Mohácsi-Duna? Mire alapozzuk, hogy Mohácsnál – szemben a mai helyzettel, amikor is a folyam főága folyik el a városnál – akkoriban csak egy a mainál jóval kisebb mellékág  volt?

_ . _

Válasz:

A kutatásunk fontos kiindulópontja, hogy milyen lehetett a Mohácsi-Duna 1526-ban, vagy legalábbis milyen volt a török hódoltság korában?

Brodarics 1528-ban ebben a kérdésben így foglalt állást: „A Duna valamivel Bátaszék fölött két mederbe oszlik: a nagyobbik meder Túlsó-Magyarországot hasítja, sík mezei területet, a kisebbik Bátaszéket és Mohácsot mossa, majd mindkét ág Mohács alatt összeömlik, és így szigetet alkot.” 

Lásd: Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökkel Mohácsnál vívott csatájáról. [Ford. Kardos Tibor.] Magvető Kiadó, Budapest, 1983, 72 p.

Vagyis a kancellár szerint a nyugati ág volt a kisebb, míg a keleti ág a nagyobb.

Mi az a gondolatmenet, ami alapján a király halálának helyét az új koncepció megragadja?

_ . _

Válasz:

Lásd: PAP NORBERT – GYENIZSE PÉTER – KITANICS MÁTÉ – SZALAI GÁBOR: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Az egyetlen szemtanú Czettricz Ulrich szerint a király a Duna egy mellékágán keresztül átkelve halt meg. Ezt a körülményt nem személyesen tőle tudjuk, ugyanis nem írta le, vagy ha igen, az nem ismert. Ugyanakkor az udvar bennfentesei megőrizték a történetét egymást kiegészítő interpretációkban.

Ha a pécsi professzor és kutatócsapata által vízzel teli völgyként/árokként interpretált forrásrészletek valóban erről az ősi Duna-mederről szóltak volna, akkor hogyan lehetséges az, hogy míg a magyarok számára már a Borza-patak is leküzdhetetlen akadálynak tűnt, eközben a törökök augusztus 29-én – a magyarok orra előtt – már menetből minden további nélkül megbirkóztak a feltételezésük szerint megáradt, nehezen átjárható Borzával?... majd át kellett kelniük a vízzel teli ősi Duna medren is, sőt, még a Lajmér-patakon is, hogy végül a Mohácstól délre fekvő mocsarakba, és a Mohács mellett csordogáló Szakadék-Dunába szoríthassák szegény menekülő magyarokat(?).

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

A Vizslaki-rét nevű mocsár mellett, a Mohácsi-síkon keresztül húzódó egykori folyómederben a csata idején víz a korábbi esőzések miatt, csak közvetlenül a mocsár felőli részen volt. A törökök ide szorították be a magyar sereg egy részét (a cseh forrás beszámolója szerint). A többi nehezen értelmezhető „felvetésre” pedig a tanulmányunkban megtalálhatók a válaszok.

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.

 

A Brodarics leírásában szereplő, „völgyben fekvő mocsaras víz”, vagy a cseh szemtanú beszámolója, mely szerint a csatatéren „egy mély árok húzódott keresztben, tele vízzel,” miért is utalna ezen a mocsaras partú patakokkal szabdalt térségben épp csak és kizárólag erre az újonnan felfedezett tájelemre [Nagy árok]? Többszöri, hangsúlyos, tényként való közlése erős, „költői” túlzásnak vélhető.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Nem önmagában áll meg a „Nagy árok” lokalizációs jelentősége. Az ártér nyugati kitüremkedésével, a hadiúttal, az ártéri mocsár (Vizslaki-rét) mély és meredek beszakadásával együtt játszik szerepet: így jelenik meg Brodaricsnál és a cseh szemtanúnál is. A csata számos fontos régészeti jelensége is ennek mentén került elő, ahogy a népi emlékezet is ezt a helyet őrizte meg. Az oszmánok is éppen az árok/meredek oldalú mocsár/hadiút találkozását jelölték meg a csata helyeként, a sehidek (vértanúk) nyughelyeként. Az árok nem önmagában fontos, hanem akként, hogy összeköttetést teremt a csata összes ismert jelensége között.

A kutatócsoport a középkori Földvárt vizsgáló publikációjában jelzi, hogy ez az ősi Duna-meder vélelmezhetően a 18. században, valójában annak a középső harmadában induló intenzív mezőgazdasági művelés következtében veszítette el „mélységét”. Csakhogy az a helyzet, hogy ezt az „árkot” már az épp ekkoriban készített Első katonai felmérés lapjain sem lehet fellelni, tehát nem csak manapság marad láthatatlan szabad szemmel – ami nem is csoda, hisz jelenlegi adottságok mellett még a keskenyebb, 50 méter széles részein is átlagosan mindössze 4 cm-t süllyed a talaj méterenként –, hanem hasonló okokból már a 18. század második felének katonai térképészei figyelmét sem kelthette fel, ez az állítólag egykor oly fontos „szervező erővel” bíró őskori Duna-meder.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz: 

 

Az Első katonai felmérésen szereplő, a Törökdombtól induló út vizsgálható azon tekintetben, hogy követi-e részben a nagy árok nyomvonalát. Az Első katonai felmérés ugyanakkor még nem igazán jó minőségű, sok tekintetben elnagyolt és hiányos. Összehasonlításképpen: a kutatócsoportunk által vizsgált szigetvár-turbéki árkok (eredetileg 5 méter széles, 2,6 méter mély) nyomai sem kerültek feltüntetésre rajta.

email

Impresszum
Moderálási elvek

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Lábléc Logo

Mennyire volt széles a Mohácsi-Duna? Mire alapozzuk, hogy Mohácsnál – szemben a mai helyzettel, amikor is a folyam főága folyik el a városnál – akkoriban csak egy a mainál jóval kisebb mellékág  volt?

_ . _

Válasz:

A kutatásunk fontos kiindulópontja, hogy milyen lehetett a Mohácsi-Duna 1526-ban, vagy legalábbis milyen volt a török hódoltság korában?

Brodarics 1528-ban ebben a kérdésben így foglalt állást: „A Duna valamivel Bátaszék fölött két mederbe oszlik: a nagyobbik meder Túlsó-Magyarországot hasítja, sík mezei területet, a kisebbik Bátaszéket és Mohácsot mossa, majd mindkét ág Mohács alatt összeömlik, és így szigetet alkot.” 

Lásd: Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökkel Mohácsnál vívott csatájáról. [Ford. Kardos Tibor.] Magvető Kiadó, Budapest, 1983, 72 p.

Vagyis a kancellár szerint a nyugati ág volt a kisebb, míg a keleti ág a nagyobb.

Mi az a gondolatmenet, ami alapján a király halálának helyét az új koncepció megragadja?

_ . _

Válasz:

Lásd: PAP NORBERT – GYENIZSE PÉTER – KITANICS MÁTÉ – SZALAI GÁBOR: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Az egyetlen szemtanú Czettricz Ulrich szerint a király a Duna egy mellékágán keresztül átkelve halt meg. Ezt a körülményt nem személyesen tőle tudjuk, ugyanis nem írta le, vagy ha igen, az nem ismert. Ugyanakkor az udvar bennfentesei megőrizték a történetét egymást kiegészítő interpretációkban.

Ha a pécsi professzor és kutatócsapata által vízzel teli völgyként/árokként interpretált forrásrészletek valóban erről az ősi Duna-mederről szóltak volna, akkor hogyan lehetséges az, hogy míg a magyarok számára már a Borza-patak is leküzdhetetlen akadálynak tűnt, eközben a törökök augusztus 29-én – a magyarok orra előtt – már menetből minden további nélkül megbirkóztak a feltételezésük szerint megáradt, nehezen átjárható Borzával?... majd át kellett kelniük a vízzel teli ősi Duna medren is, sőt, még a Lajmér-patakon is, hogy végül a Mohácstól délre fekvő mocsarakba, és a Mohács mellett csordogáló Szakadék-Dunába szoríthassák szegény menekülő magyarokat(?).

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

A Vizslaki-rét nevű mocsár mellett, a Mohácsi-síkon keresztül húzódó egykori folyómederben a csata idején víz a korábbi esőzések miatt, csak közvetlenül a mocsár felőli részen volt. A törökök ide szorították be a magyar sereg egy részét (a cseh forrás beszámolója szerint). A többi nehezen értelmezhető „felvetésre” pedig a tanulmányunkban megtalálhatók a válaszok.

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: Az 1526. évi mohácsi csata helyszíneinek földrajzi jellemzői. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 111–152.

 

A Brodarics leírásában szereplő, „völgyben fekvő mocsaras víz”, vagy a cseh szemtanú beszámolója, mely szerint a csatatéren „egy mély árok húzódott keresztben, tele vízzel,” miért is utalna ezen a mocsaras partú patakokkal szabdalt térségben épp csak és kizárólag erre az újonnan felfedezett tájelemre [Nagy árok]? Többszöri, hangsúlyos, tényként való közlése erős, „költői” túlzásnak vélhető.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

Nem önmagában áll meg a „Nagy árok” lokalizációs jelentősége. Az ártér nyugati kitüremkedésével, a hadiúttal, az ártéri mocsár (Vizslaki-rét) mély és meredek beszakadásával együtt játszik szerepet: így jelenik meg Brodaricsnál és a cseh szemtanúnál is. A csata számos fontos régészeti jelensége is ennek mentén került elő, ahogy a népi emlékezet is ezt a helyet őrizte meg. Az oszmánok is éppen az árok/meredek oldalú mocsár/hadiút találkozását jelölték meg a csata helyeként, a sehidek (vértanúk) nyughelyeként. Az árok nem önmagában fontos, hanem akként, hogy összeköttetést teremt a csata összes ismert jelensége között.

A kutatócsoport a középkori Földvárt vizsgáló publikációjában jelzi, hogy ez az ősi Duna-meder vélelmezhetően a 18. században, valójában annak a középső harmadában induló intenzív mezőgazdasági művelés következtében veszítette el „mélységét”. Csakhogy az a helyzet, hogy ezt az „árkot” már az épp ekkoriban készített Első katonai felmérés lapjain sem lehet fellelni, tehát nem csak manapság marad láthatatlan szabad szemmel – ami nem is csoda, hisz jelenlegi adottságok mellett még a keskenyebb, 50 méter széles részein is átlagosan mindössze 4 cm-t süllyed a talaj méterenként –, hanem hasonló okokból már a 18. század második felének katonai térképészei figyelmét sem kelthette fel, ez az állítólag egykor oly fontos „szervező erővel” bíró őskori Duna-meder.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz: 

 

Az Első katonai felmérésen szereplő, a Törökdombtól induló út vizsgálható azon tekintetben, hogy követi-e részben a nagy árok nyomvonalát. Az Első katonai felmérés ugyanakkor még nem igazán jó minőségű, sok tekintetben elnagyolt és hiányos. Összehasonlításképpen: a kutatócsoportunk által vizsgált szigetvár-turbéki árkok (eredetileg 5 méter széles, 2,6 méter mély) nyomai sem kerültek feltüntetésre rajta.

Mohácsvita.hu

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Impresszum
Moderálási elvek

email