7. Titokban folyik-e a kutatómunka?
_ . _
A Mohács-kutatások történész vezetője, Fodor Pál folyamatos tájékoztatást kap a munkánkról, ahogy más szakértők is. Az tud róla, akinek tudnia kell, illetve akivel érdemi szakmai együttműködés alakult ki. A kutatócsoport munkája nem folyt, folyik titokban, mivel valamennyi eddig a mohácsi csatáról írott tanulmány, kiküldésre került lektoroknak. A Pap Norbert és szerzőtársai által írt, „A mohácsi Törökdomb” című cikkről 2018. júniusában, a Földvár kérdését érintő cikkről 2019. február 8-án vita is folyt, amelyeken szép számmal vettek részt különböző szakmai hátterű kutatók az MTA BTK-n Budapesten.
6. Az az újságíró, aki cikket ír a kutatási témáról, teljes mértékben tükrözi a kutatócsoport álláspontját?
_ . _
Nem tükrözi feltétlenül hűen, mivel az újságíró több forrásból dolgozik. „Eladja” a sztorit, átalakítja azt, saját meglátásokkal egészíti ki. Az újságcikk az ő szellemi terméke, így az összes megállapításáért ő a felelős. Egyes részeiben, például a szó szerinti interjúknál pontosak kell legyenek, és a véleményünket kell tükrözzék, bizonyos leegyszerűsítésekkel. Más esetekben pedig akár teljesen ellentétesek lehetnek az álláspontunkkal, ami az újságíró szabadsága, hiszen nem mi, hanem ő írja a cikkeket.
5. Nincs nyoma a forrásokban annak, hogy bárki is a Duna felé menekült, miért tette volna ezt a király? (V. Sz.)
_ . _
Nagyon sok forrás említi a Duna felé való menekülést. Mivel a középkori Mohács alatt néhány száz méterrel kezdődik a folyó mentén egy széles nyugati ártéri öv, mely akkoriban víz alatt állt, ezért aki a Dunához kívánt menni, csak Mohácsnál tehette meg. Ott volt ugyanis a csata helyszínéhez legközelebbi, Alföldre vezető átkelő- és kikötőhely.
4. Ha a nyugati ág hajózható volt, nem lehetett olyan csekély méretű, mint azt a kutatócsoport állítja. (V. Sz.)
_ . _
Nem állítottuk, hogy nem volt hajózható. Éppen azzal érvelünk, hogy sokan ebbe fulladtak bele, amikor a csata idején áradt a Duna 1526-ban. Az általunk használt 1608-as Maximilian Brandstetter-féle Mohács képen hosszú, sekély merülésű hajók láthatók, melyek Mohács alatt kötöttek ki. Az oszmánoknak fontos központja volt Mohács, ahol hajókat is állomásoztattak. Nem a mai hajóméretekre kell gondolni, hanem jellemzően laposfenekű, alig több mint egy méter merülésű naszádokról lehetett szó.
3. Lehetséges-e, hogy a Konyicza-fokot nevezhették Szakadék-Dunának, ami a Kadia-szigeten volt? (M. G.)
_ . _
A fok(ok)ról nagyon pontosan tudta mindenki, hogy az nem a Duna. A Konyicza-fok végigkíséri a forrásokat. Megjelenik olyan térképen is, amelyik megmutatja, hogy a keleti folyóág szélesebb, míg a nyugati keskenyebb. A Konyicza-foknak gazdasági jelentősége volt, ugyanis a fokok jelentős jövedelem forrását képezték. Egy 1720-as évekből való térkép létrejöttének körülményei is ezt támasztják alá, amellyel a pécsi püspöki és a hercegi (Savoyai Jenő) uradalmi birtokok szétválasztását argumentálták, és ezen is szerepel ez a fok. Nem lehetett kérdés tehát, hogy a Konyicza-fok nem a Duna.
|
|
PannonCastrum Kft. |
7. Titokban folyik-e a kutatómunka?
_ . _
A Mohács-kutatások történész vezetője, Fodor Pál folyamatos tájékoztatást kap a munkánkról, ahogy más szakértők is. Az tud róla, akinek tudnia kell, illetve akivel érdemi szakmai együttműködés alakult ki. A kutatócsoport munkája nem folyt, folyik titokban, mivel valamennyi eddig a mohácsi csatáról írott tanulmány, kiküldésre került lektoroknak. A Pap Norbert és szerzőtársai által írt, „A mohácsi Törökdomb” című cikkről 2018. júniusában, a Földvár kérdését érintő cikkről 2019. február 8-án vita is folyt, amelyeken szép számmal vettek részt különböző szakmai hátterű kutatók az MTA BTK-n Budapesten.
6. Az az újságíró, aki cikket ír a kutatási témáról, teljes mértékben tükrözi a kutatócsoport álláspontját?
_ . _
Nem tükrözi feltétlenül hűen, mivel az újságíró több forrásból dolgozik. „Eladja” a sztorit, átalakítja azt, saját meglátásokkal egészíti ki. Az újságcikk az ő szellemi terméke, így az összes megállapításáért ő a felelős. Egyes részeiben, például a szó szerinti interjúknál pontosak kell legyenek, és a véleményünket kell tükrözzék, bizonyos leegyszerűsítésekkel. Más esetekben pedig akár teljesen ellentétesek lehetnek az álláspontunkkal, ami az újságíró szabadsága, hiszen nem mi, hanem ő írja a cikkeket.
5. Nincs nyoma a forrásokban annak, hogy bárki is a Duna felé menekült, miért tette volna ezt a király? (V. Sz.)
_ . _
Nagyon sok forrás említi a Duna felé való menekülést. Mivel a középkori Mohács alatt néhány száz méterrel kezdődik a folyó mentén egy széles nyugati ártéri öv, mely akkoriban víz alatt állt, ezért aki a Dunához kívánt menni, csak Mohácsnál tehette meg. Ott volt ugyanis a csata helyszínéhez legközelebbi, Alföldre vezető átkelő- és kikötőhely.
4. Ha a nyugati ág hajózható volt, nem lehetett olyan csekély méretű, mint azt a kutatócsoport állítja. (V. Sz.)
_ . _
Nem állítottuk, hogy nem volt hajózható. Éppen azzal érvelünk, hogy sokan ebbe fulladtak bele, amikor a csata idején áradt a Duna 1526-ban. Az általunk használt 1608-as Maximilian Brandstetter-féle Mohács képen hosszú, sekély merülésű hajók láthatók, melyek Mohács alatt kötöttek ki. Az oszmánoknak fontos központja volt Mohács, ahol hajókat is állomásoztattak. Nem a mai hajóméretekre kell gondolni, hanem jellemzően laposfenekű, alig több mint egy méter merülésű naszádokról lehetett szó.
3. Lehetséges-e, hogy a Konyicza-fokot nevezhették Szakadék-Dunának, ami a Kadia-szigeten volt? (M. G.)
_ . _
A fok(ok)ról nagyon pontosan tudta mindenki, hogy az nem a Duna. A Konyicza-fok végigkíséri a forrásokat. Megjelenik olyan térképen is, amelyik megmutatja, hogy a keleti folyóág szélesebb, míg a nyugati keskenyebb. A Konyicza-foknak gazdasági jelentősége volt, ugyanis a fokok jelentős jövedelem forrását képezték. Egy 1720-as évekből való térkép létrejöttének körülményei is ezt támasztják alá, amellyel a pécsi püspöki és a hercegi (Savoyai Jenő) uradalmi birtokok szétválasztását argumentálták, és ezen is szerepel ez a fok. Nem lehetett kérdés tehát, hogy a Konyicza-fok nem a Duna.
|
PannonCastrum Kft. |
|
|
