16. "A mohácsi Duna-ágat nem hívhatták Szakadék-Dunának, a tanúvallomásban pedig, amiből a Szakadék-Dunát hivatkozzuk, mindvégig egy pontosan meghatározható helyen, a Duna-mappáción (1830-as évek) és a Második katonai felmérésen (1858) jelölt Kadia-sziget nyugati oldalán húzódó folyóágról van szó."
_ . _
Válasz:
Térjünk ki röviden mindkettő kérdésre. Először is arra, hogy hívhatták-e a 16–18. században a mohácsi Duna-ágat Szakadék-Dunának vagy Kis-Dunának (a szerzőpáros az ábráján a „Duna szakadékját” nevezi így!)? Másodszor pedig, hogy valóban egyértelmű vagy sem, hogy a szóban forgó tanúvallomásokban arról a Duna-ágról van szó a Szakadék-Duna megnevezésnél, mint amelyet B. Szabó János és Máté Gábor a 19. századi Kadia-szigetnél oly precízen meghatározott.
1. ábra: A Kis-Duna (Duna szakadékja) pontos helye B. Szabó János és Máté Gábor szerint a Duna-mappáció szelvényein
A Kis-Duna
Az első kérdéshez kapcsolódóan fontos B. Szabó és Máté azon kijelentése, hogy abban a formában, ahogy mi gondoljuk, „szakadék Duna” nem létezett, „léteztek viszont szakadék Dunák”. Csakhogy a kutatócsoportunk éppen ugyanezt állította, hogy a Dunán több „szakadék Duna” létezett. Erre vonatkozóan tanulmányainkban több forrást is idéztünk. Így például 1595-ben Pellérdi Péter Báthory Zsigmondhoz írott levelében a következő szerepelt: „Az warhoz szarraszon sohol nem mehethni, hanem mind az Düna follya kornywll. Egy felöli fele az warnak az derek Dunaban fekeszik, mas felöli egy Dwna szakadék afollya. Chak felsem ranthathak a szakadék Dwnan walo hidnak az emelchoyeth, hanem az mieink mingiarasth hathokon menthenekbe rajtha…”
A kifejezés mindazonáltal nemcsak a 16. században létezett, de a 19. században is ismert volt: „Az volt szerencsénk, hogy Királyré[v]nél, a dunának egy mellék ágához tudtunk menekülni, a mi hátunkat fedezvén, a lovasságot szemben puska tüzzel tudtuk fogadni, s midőn közülök sokan elestek, bennünket ott is hagytak. Az a szerencsétlen Járányi hadnagy kilencz sebével oly rémületbe volt itt is, hogy azt a szakadék dunát átt úszva, a szigetre menekült, s midőn a lovasság bennünket elhagyott, úszva jött ismét közibénk visza.”
Vagyis a források elég egyértelműek, a Duna mellékágait nevezik meg „szakadék Dunaként”. Nem mond mást egyébiránt a régi magyar szavak, kihalt, elfeledett és kiveszőben lévő szóalakok és szójelentések magyarázata sem: „Szakadék fn <folyómederből kiszakadt, kiágazó mellékág>”.
Amit állítottunk az nem más, mint hogy a mohácsi Duna-ág a baracskai Duna-ághoz képest mellékág, annál jóval keskenyebb volt a 16. században, ez a helyzet pedig csak a 18. század végére fordul meg. A mohácsi Duna-ágat még a 18. század első felében is Kis-Dunának (vagy ha úgy tetszik kis Dunának) nevezték. Egy szemléletes forrás 1726-ban keresztmetszetet ad a Mohácsi-szigetről: nyugatról, a Kis-Dunától a Vidafokon át a Velika baráig, majd onnan a Konyanicán át a Nagy-Dunáig húzódóan írja le a korabeli birtokhatárt (lásd lejjebb), míg 1733-ban Mohácsról egy másik forrás úgy számol be, hogy a mellette elfolyó Kis-Duna mellett fekszik.
S bár ahogy a szerzőpáros fogalmaz, az írásmódnak nagy jelentősége van, hiszen nem mindegy, hogy egy tartós névvel bíró kételemű helynévről beszélünk, vagy egy szó csak jelzői, köznévi értelemben szerepel az állandó helynévi elem (pl. Duna) előtt, ők az 1. ábrán általuk megjelölt szakadék Dunára mégis a Kis-Duna (nagy kezdőbetűvel) megnevezést használták. Nyilvánvalóan nem véletlenül. Ezzel is amellett foglaltak állást, hogy a Mohácsnál folyó ág nem lehetett Kis-Duna, az elnevezést és természetesen a méretét is beleértve. Mindez azonban, ahogy fentebb is láttuk, nem igaz. Valójában több olyan forrásunk is van, amely éppen hogy azt támasztja alá, miszerint a mohácsi ág a baracskai ághoz képest a Duna mellékága volt, és azt – többek közt – Kis-Dunának is nevezték.
A Kadia-sziget
A második kérdés kapcsán először is azt kell leszögeznünk, hogy a Kadia-sziget komplex történetiföldrajzi problematikája nem része az 1526. évi mohácsi csata kutatásának, így a kutatási tervünknek sem. A felvetés alapos megvizsgálása hosszabb időt igényel, ugyanis egy jelentős környezeti és nevezéktani átalakuláson átesett, erősen forráshiányos térségről van szó. Ennek ellenére igyekszünk a kérdés kapcsán röviden néhány tisztázó megállapítást tenni. B. Szabó János és Máté Gábor abból indul ki, hogy a Mohácsi-szigetnek mindig is azt a részét hívták Kadiának, amelyet a Duna-mappáció (1830-as évek) (ld. 1. ábra) és a Második Katonai Felmérés (1858) névvel is feltüntetve, akként jelöl. Ez a terület véleményük szerint nem más, mint a Szántóval szemben, de már a Mohácsi-szigeten lévő kisebb rész, amelyet a Duna két ága határol.
Úgy véljük, hogy a probléma éppen ebből adódik: a szerzők egy 19. századi, térképen rögzített állapotot vetettek össze egy a 18. század közepére datálható, írott forrásokban leírt állapottal, amelyben az adatközlők ráadásul részben a 17. századra tekintenek vissza. Hozzá kell tennünk, hogy a Mohácsi-sziget oszmán kori viszonyairól, de még a 18. század nagy részének időszakáról is keveset tudunk. A sziget vízrajza és viszonyai ekkor folyamatos, erőteljes változásban vannak. Olyan folyó és állóvizek tűnnek fel az elnagyolt, kevéssé kidolgozott térképeken, amelyek a későbbiekben eltűnnek vagy átalakulnak. Olyan szigetek jelennek meg, majd tűnnek el vagy csökkennek le, amelyeknek a pontos elhelyezkedéséről, területének változásáról egyelőre csak kevés, vagy vázlatos fogalmunk van (lásd pl. Szt. Brigitta-sziget). Ráadásul abban is biztosak lehetünk, hogy a középkori állapotához képest a sziget a hódoltság korában jóval elvadultabb képet mutatott.
A Szt. Brigitta-sziget területe 1700-ban
Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/2142/view/?bbox=3098%2C-6750%2C13958%2C-2033
A Szt. Brigitta-sziget területe 1760-ban
Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/1154/view/?bbox=-821%2C-3466%2C3409%2C-1665
A Szt. Brigitta-sziget területe 1769-ben
Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/409/view/?pg=7&bbox=1498%2C-2182%2C4541%2C-515
A szigeten összességében kevés a stabil földrajzi név (példaként hozhatjuk a következőket: Konyica-fok, Földvár-tó, Disznóvíz), és sokkal több az olyan, amely idővel területi kiterjedésében és/vagy nevében is változott. Ezek közé tartozik véleményünk szerint a Kadia, Kadia-sziget elnevezés is, ahogy az az alábbi néhány példa alapján is látszik.
Szita László idézte azt a tanúvallomást, amely a Kadia-sziget nevének eredetét a következőképpen magyarázta: ,,. . .azon szigeten, melyet a két Duna egyik nap Kelet, azaz Bács Vármegye felül, a másék Mohács felül közben veszi, réghenten Oszrováknak hittak, de minek utána török világban bizonyos Kadia nevő Törököt, aki azon szigetben sok méheket tartott, veszprémi magyar hajdúk (kikkel akkor szólott is a Fátens) megfogták, és mezételent fához kötvén ugyan abban az szigetben szúnyogokkal megetették, azolta Kadia szigettyének hívattatik és ugyanazon sokszor nevezett szigeten túl Bács vármegye felül lefolyó Duna mindenkor öreg Dunának nevezetetett.. ."
A Kadia nevű terület a szigeten egyes tanúk szerint tehát már a török korban is létezett. Nevének eredetét a népies etimológia a török kadi szóhoz kötötte. Ugyanakkor Pesty Frigyes a következőképpen vélekedett: „Kandia, szigetrész Mohács területén, Baranya megyében. Kadia-nak is írják… A sok Kandia helynév a török hódítás emléke. A név mindig oly határrészre vonatkozik, mely ellhagyatottsága, mostoha állapota miatt tűnt fel, valószínűleg a Kandi és Kandlia helynevek is ide tarthatók.”
Lásd: Pesty Frigyes (1888): Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. Budapest, p. 151.
Ez alapján igen valószínű, hogy akárcsak a Budzsák (szeglet, zugoly, eldugott hely, félreeső hely) vagy éppen az Osztrovác (sziget), ez a helynév is több helyütt előfordult a Mohácsi-szigeten és annak környékén. Sőt, valószínűnek tartjuk, hogy a Budzsák és a Kadia (Kandi, Kandlia) kifejezést, az oszmán korban elvadultabb képet mutató szigeten hasonló értelemben is használták.
A Duna-mappáció hivatkozott térképlapján (1. ábra), azon a szigeten, amelyet a Második katonai felmérésen (1858) Kadia-szigetnek (Kadia Insel) neveznek, a nagyobb részt a Budzsák nevű terület foglalja el, míg ettől északra és délre egy-egy kisebb rész neve csak a Kadia. A Harmadik Katonai Felmérésen (1880) ennek a szigetnek Budzsák a neve.
„1826-ban Szántóvá [Hercegszántó] faluhoz tartozott Bubanya dűlő. A Duna egy újabb elágazásával a közlegelőből 400 holdnyi földet elvágott s ez Kandi, másként Osztrovácz. Ezt a mohácsi uradalom magának követelte, de hasztalanúl, mert csak árvíz idejében sziget, míg száraz időben összefügg a falu határával.”
Lásd: Borovszky Samu (1909): Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye 1. kötet. Budapest, p. 90.
Ennél is korábban, 1769-ben Müller Ignác a Magyar Királyság térképén a Duna baracskai ágától keletre, Bács-Bodrog vármegyében ábrázolt egy Kodia-sziget (In. Kodia) nevű területet, amely Hercegszántótól egészen Bezdánig terjedt (lásd feljebb „A Szt. Brigitta-sziget területe 1769-ben” című térképen, a baracskai Duna-ágtól keletre!). Egy Kandlia nevű részt mindazonáltal Apatintól délre is találunk. És ez csak néhány kiragadott példa.
Kandlia nevű terület Apatintól délre
Forrás: Második katonai felmérés
B. Szabó és Máté szerint a Kadia-szigettel kapcsolatos tanúvallomások „hosszabb bemutatástól szerencsére mentesít minket Szita László írása, aki a forrásrészletek mellett tartalmi kivonatot is adott az iratokról.” Ennélfogva valóban az a legszerencsésebb, ha a szerzőpáros útmutatását követve Szita Lászlóra hagyatkozunk, aki a tanúk információi alapján a következőt írta: „A vallomások egybehangzóan megállapították, hogy Nesselrod ellen a főhercegi uradalom indított pert, mert a sziget használatában akadályozta a falvak népeit. Kádia szigeten Konyinitza fok az ún. öreg Dunából kiindulva, mintegy felezte a szigetet. A foktól délre eső szigetrészen mindig a főhercegi uradalom jobbágyai voltak a birtokban.”
Idézhetjük a tanúk közül Vékényi György mohácsi lakos is, aki szerint: „...Kádia nevű szigetet egészben Mohácsiak bírták volna, mind addig, míglen in Anno 1726-ban nagyemlékezetű Eugenius Herczegh Mlgos. Groff Nesselrod akkorbéli Pécsi Püspök eő Excellentiája ellen törvényes pört határok iránt indított volna, de ezen pörnek alkalmatosságával mind szárazon, mind vízen lévő szomszéd helységbeli pörös határokat, mind a két részről arra rendelt Delegatus Bírák említett Mlgok tisztjeivel és embereivel, nem különben külső bizottságokkal együtt megjárván, elvégződött törvényesen, hogy Konyinitza nevű Fok egyenesen által napkeletrül N. Bács vármegye felül lefolyó Dunának közepéig hasítja Kádia nevű szigetet.”
Vékényi vallomása alapján pedig érdemes visszakanyaradnunk a határper kapcsán egészen az 1726. évi döntéshez. Ebben a következő olvasható: „Mindezek midőn nekünk hűen és alázatosan elő lettek adva, felülről kegyesen elrendeltük és elhatároztuk, hogy a pécsi püspökhöz, mint Mohács város és Kölked birtok földesurához tartozó szigetbeli terület határai, Jenő herceghez, mint Dályok, Izsép, Márok és Darázs Kis-Dunával erről a részről határos birtokok földesurához tartozó szigetbeli területtől – a tanúsított és egészen 1722-ig mutatott használat alapján –, a Kis-Dunából a Velika, avagy a Siroka Bara tóba folyó Vidafok fok által, és innen egy másik, a Duna nagyobbik részébe folyó, Konyeniczának nevezett fok által egészen elválasztassanak, kölcsönösen (mindkét részről) megkülönböztessenek, az imént említett torkolatok és tó által vezettessen a határ, úgy, hogy azok fele az egyiknek, a másiknak pedig az előre meghatározott részek másik fele, ugyanazon helyeken a halászat arányos jogával hozzákapcsoltasson, és ily módon Vidafok nevű fok, a Siroka Bara tó, és a másik Konyenicza (nevű) fok ugyanazon a szigeten a mondott részek megkülönböztető határa gyanánt tartasson.”
Lásd: Királyi Könyvek - 35.156/b. 421.
Látható tehát, hogy 1726-ban is a Konyica-fok osztotta ketté a püspöki és hercegi birtokot, így a Kadia nevű területet is. A fentebbi bizonyítékok alapján okkal jelenthetjük ki, a B. Szabó János és Máté Gábor által készített ábra ellentmondásos és így a gondolatmenetük hibás, mivel az nem feleltethető meg a 18. század közepi, általuk hivatkozott tanúvallomásoknak. A Konyica-fok ugyanis az általuk megjelölt, 19. században Kadia-szigetnek nevezett területet semmilyen módon nem metszi, semmilyen módon nem osztja meg.
Következtetések
- A Mohácsi-szigetet nyugatról övező Duna-ág egy mellékág (korabeli terminológiával "szakadék") volt a csata idején, a 16. században;
- A Mohács melletti mellékágnak lehetett több neve, de az egyik a Kis-Duna volt: ez jóval keskenyebb és sekélyebb volt mint ma, és jóval kevésbé volt hajózható;
- A Kadia földrajzi elnevezés a Mohácsi-sziget környezetében több helyen is feltűnik a forrásokban és a térképeken (mint elhagyatott, mostoha állapotú helyek), illetve a hasonló értelmű délszláv Budzsák (félreeső hely) névvel időnként felcserélve;
- A 19. században térképezett Kadia-sziget Hercegszántó községtől nyugatra (feltűnik a Duna-mappáción az 1830-as években, a Második katonai felmérésen 1858-ban) nem felel meg annak a leírásnak, amely szerint azt a Konyica-fok kelet-nyugati irányban kettéhasította volna, és így attól északra a pécsi püspök lett volna a birtokos, délre pedig a hercegi (később bellyei uradalom néven is ismert) uradalom terült el;
- A fentiek alapján B. Szabó János és Máté Gábor azonosítása és értelmezése hibás;
- A tisztánlátás érdekében a terület történeti földrajzával foglalkozó kutatónak számos kérdéssel kell szembenéznie:
- Mikor és mit neveztek Kadiának, vagy „szigeteknek” és Budzsáknak? A források több terület esetében is használják a Kadia nevet. A szerzők által bemutatott térképen látható Kadia-szigetet a Konyica-fok egyáltalán nem metszi, holott a birtokper fő tétele, hogy a Konyica-fok megosztja a kérdéses szigetet. A Mohácsi-sziget és a Mohácsi-síkság legvadabb, leginkább elhagyatott formáját éppen a török kor végén mutatja. A szó jelentése, hogy „elvadult hely”, sokkal több helyre volt igaz ekkor, mint a 18. század közepén, és még inkább igaz ez az összehasonlítás a 19. századra. Az 1704-es pusztítások után, amikor a források szerint szinte teljesen kipusztult a terület, a szó jól írta le majdnem az egész térséget. Az újratelepülés és használatba vétel csak ezt követően indult meg, és szorult vissza a „vadon”.
- Ha a Konyica-fok nincsen rajta a B. Szabó és Máté által meghatározott Kadia-szigeten, akkor melyik és mekkora területet osztott ketté a fok birtokperben? Erre nem olyan nehéz a válasz, hiszen írott forrás és térképek is vannak róla. Ehhez viszont részletesebb forrásvizsgálatra van szükség. o A Baracskai-Duna szigeteiről elég keveset tudunk. Ha egy szigetet ezen a területen a 18. század közepén, második felében Osztrovának hívnak, és a név csak annyit jelent a déli szláv nyelveken, hogy sziget, akkor adja magát a kérdés, hogy vajon hány szigetet nevezhettek „szigetnek” a 17. század végén itt? A 19. században a Baracskai-Duna mellékággá válik, és a zátony és szigetképződés körülményei teljesen megváltoztak ahhoz képest, amilyenek a 17. század végén voltak.
- A Baracskai-Duna szigetfejlődését nem vizsgáltuk (nem része a kutatási tervünknek), de a Mohács melletti Szabadság-sziget alakulását igen. A mai Szabadság-sziget előzményei a 18. század óta, 30-40 éves periódus alapján megszűnnek, eltűnnek majd újraépülnek a zátonyképződés szabályszerűségei alapján. Hogyan alakultak a szigetek, milyen módon fejlődtek ezen a területen?
- Ha a szükséges kutatási időt és energiát valaki befekteti, és még szerencséje is lesz, vagyis talál olyan forráscsoportot, amely túllendíti a nehézségeken, akkor sikerülhet neki megválaszolni a fenti kérdéseket. Ugyanakkor ezek a felismerések a mohácsi csata földrajzi környezetével kapcsolatos kérdések megválaszolásához nem járulnak hozzá, de a tudományt előrelendíthetik.
