A Mohács-vita az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek nagy történeti-közéleti diszkussziója volt, amely messze meghaladta a szaktörténeti kereteket.
A vita tulajdonképpen soha nem fejeződött be, napjainkban pedig – megváltozott keretek között – kiújulni látszik. A korabeli szellemi elit számos tagja bekapcsolódott: a szereplők között meg kell említsük Barta Gábort, Hermann Zsuzsát, Keresztury Dezsőt, Káldy-Nagy Gyulát, Klaniczay Tibort, Kosáry Domokost, Kubinyi Andrást, Nemeskürty Istvánt, Perjés Gézát, Szakály Ferencet és Szűcs Jenőt, de még rajtuk kívül is sokan vettek részt a vitában.
Erős Vilmos 2014-ben megjelent tanulmányában áttekintést ad a főbb vitapontokról és a résztvevők szerepéről: http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_mohacs_vita.
Nem csupán az 1526. évi csatavesztés és következményei jelentek meg a tematikában. A szűk szaktörténetíráson kívüli szereplők is bekapcsolódtak, ami kapcsán felmerült, hogy miképpen kell történeti kérdésekkel foglalkozni? Vajon egy irodalomtörténész megközelítése is lehet legitim?
A 20. századi Mohács-vita messze túlmutatott egy tudományos vita keretein. A nemzeti egység kérdésével, a nemzeti szuverenitással, a társadalmi felelősségvállalás tágabb összefüggéseinek magyarországi helyzetével is foglalkozott. Politikai tartalmat nyert, mert a Kádár-rendszer viszonyairól is szólt. Éppen ezért 1989 után bár a Mohács-kutatás tovább folyt, a korábbi évtizedekben folytatott viták ellaposodtak, vagy inkább szűk szaktörténészi keretek közé szorultak, vagy éppen a régészet világára szűkültek. Ugyanakkor továbbra is érzékelhető volt a társadalmi figyelem és érdeklődés az 1526 és az azt követő évek történései iránt.
Az elmúlt időszakban újra Mohácstól lett hangosabb a közélet. Ennek okaként több pont is megnevezhető. Azzal kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt II. Lajos halálának körülményeiről (vajon meggyilkolták-e?) élénk vita kezdődött. A közeli Szigetvár 1566. évi ostromának 450. évfordulója 2016-ban élénk hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki a korszak iránt, és ráirányította a figyelmet a lezáratlan mohácsi kérdésekre is. A 2026-ban esedékes 500. évforduló közeledtével több műhelyben is megélénkült - egyfajta versengés mellett - a tudományos kutatás. Ha pedig a legáltalánosabb kontextust nézzük, korszakunk több összekapcsolódó társadalmi, politikai és gazdasági válsága mély identitásrétegeket érint, ami a nemzeti sorskérdések és így a Mohács iránti érdeklődés növekedésével is jár.
Az új Mohács-vita jelentősen különbözik a régitől. A kérdések, amelyek dominánsan felmerültek: ki kutathatja?; kinek a véleménye legitim?; melyik módszer az alkalmas és melyik nem?; mennyire helyi ügy és mennyiben nemzeti, vagy éppen nemzetközi?
Az elmúlt két év vitái döntően értelmezésiek voltak. Kutatócsoportunk a természettudományos közegben megszokott bizonyítékokon alapuló kutatással vizsgálódik, komplex módszertannal. A vizsgálatsor eredményeként a Mohács-kérdés több 20. századi alaptézise dőlt meg, ami ugyan széles körben váltotta ki a történelem iránt érzékeny nagyközönség pozitív érdeklődését, de távolról sem tett mindenkit boldoggá. A vitában ki-ki a vérmérséklete szerint vett részt és különböző fórumokon, de sokan például a közösségi médiában fogalmazták meg véleményüket. A vita terei a korábbiakhoz képest kitágultak és talán szenvedélyesebbek is lettek. Ez motiválta a Mohács-vita honlap elindítását. A nagy médiazajban ugyanis elvész, hogy ki és milyen álláspontot képvisel. A szakzsargon ugyanakkor elrejti a viták lényegét az igazán fontos közönség, a nagyközönség elől.
Ezen az oldalon a személyeskedéseknek ugyan nincsen helye, de minden szakmailag releváns kérdésre igyekszünk válaszolni. A tudományos eredményeket pedig eredeti, publikációs változatuk mellett közzétesszük mindenki által érthető, ismeretterjesztő formában is.
Pécs, 2020. 06. 18 Dr. Pap Norbert
|
|
PannonCastrum Kft. |
A Mohács-vita az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek nagy történeti-közéleti diszkussziója volt, amely messze meghaladta a szaktörténeti kereteket.
A vita tulajdonképpen soha nem fejeződött be, napjainkban pedig – megváltozott keretek között – kiújulni látszik. A korabeli szellemi elit számos tagja bekapcsolódott: a szereplők között meg kell említsük Barta Gábort, Hermann Zsuzsát, Keresztury Dezsőt, Káldy-Nagy Gyulát, Klaniczay Tibort, Kosáry Domokost, Kubinyi Andrást, Nemeskürty Istvánt, Perjés Gézát, Szakály Ferencet és Szűcs Jenőt, de még rajtuk kívül is sokan vettek részt a vitában.
Erős Vilmos 2014-ben megjelent tanulmányában áttekintést ad a főbb vitapontokról és a résztvevők szerepéről: http://www.magyarszemle.hu/cikk/a_mohacs_vita.
Nem csupán az 1526. évi csatavesztés és következményei jelentek meg a tematikában. A szűk szaktörténetíráson kívüli szereplők is bekapcsolódtak, ami kapcsán felmerült, hogy miképpen kell történeti kérdésekkel foglalkozni? Vajon egy irodalomtörténész megközelítése is lehet legitim?
A 20. századi Mohács-vita messze túlmutatott egy tudományos vita keretein. A nemzeti egység kérdésével, a nemzeti szuverenitással, a társadalmi felelősségvállalás tágabb összefüggéseinek magyarországi helyzetével is foglalkozott. Politikai tartalmat nyert, mert a Kádár-rendszer viszonyairól is szólt. Éppen ezért 1989 után bár a Mohács-kutatás tovább folyt, a korábbi évtizedekben folytatott viták ellaposodtak, vagy inkább szűk szaktörténészi keretek közé szorultak, vagy éppen a régészet világára szűkültek. Ugyanakkor továbbra is érzékelhető volt a társadalmi figyelem és érdeklődés az 1526 és az azt követő évek történései iránt.
Az elmúlt időszakban újra Mohácstól lett hangosabb a közélet. Ennek okaként több pont is megnevezhető. Azzal kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt II. Lajos halálának körülményeiről (vajon meggyilkolták-e?) élénk vita kezdődött. A közeli Szigetvár 1566. évi ostromának 450. évfordulója 2016-ban élénk hazai és nemzetközi érdeklődést váltott ki a korszak iránt, és ráirányította a figyelmet a lezáratlan mohácsi kérdésekre is. A 2026-ban esedékes 500. évforduló közeledtével több műhelyben is megélénkült - egyfajta versengés mellett - a tudományos kutatás. Ha pedig a legáltalánosabb kontextust nézzük, korszakunk több összekapcsolódó társadalmi, politikai és gazdasági válsága mély identitásrétegeket érint, ami a nemzeti sorskérdések és így a Mohács iránti érdeklődés növekedésével is jár.
Az új Mohács-vita jelentősen különbözik a régitől. A kérdések, amelyek dominánsan felmerültek: ki kutathatja?; kinek a véleménye legitim?; melyik módszer az alkalmas és melyik nem?; mennyire helyi ügy és mennyiben nemzeti, vagy éppen nemzetközi?
Az elmúlt két év vitái döntően értelmezésiek voltak. Kutatócsoportunk a természettudományos közegben megszokott bizonyítékokon alapuló kutatással vizsgálódik, komplex módszertannal. A vizsgálatsor eredményeként a Mohács-kérdés több 20. századi alaptézise dőlt meg, ami ugyan széles körben váltotta ki a történelem iránt érzékeny nagyközönség pozitív érdeklődését, de távolról sem tett mindenkit boldoggá. A vitában ki-ki a vérmérséklete szerint vett részt és különböző fórumokon, de sokan például a közösségi médiában fogalmazták meg véleményüket. A vita terei a korábbiakhoz képest kitágultak és talán szenvedélyesebbek is lettek. Ez motiválta a Mohács-vita honlap elindítását. A nagy médiazajban ugyanis elvész, hogy ki és milyen álláspontot képvisel. A szakzsargon ugyanakkor elrejti a viták lényegét az igazán fontos közönség, a nagyközönség elől.
Ezen az oldalon a személyeskedéseknek ugyan nincsen helye, de minden szakmailag releváns kérdésre igyekszünk válaszolni. A tudományos eredményeket pedig eredeti, publikációs változatuk mellett közzétesszük mindenki által érthető, ismeretterjesztő formában is.
Pécs, 2020. 06. 18 Dr. Pap Norbert
|
PannonCastrum Kft. |
|
|
