14. Mennyire volt széles a Mohácsi-Duna? Mire alapozzuk, hogy Mohácsnál – szemben a mai helyzettel, amikor is a folyam főága folyik el a városnál – akkoriban csak egy a mainál jóval kisebb mellékág volt?
_ . _
Válasz:
A kutatásunk fontos kiindulópontja, hogy milyen lehetett a Mohácsi-Duna 1526-ban, vagy legalábbis milyen volt a török hódoltság korában?
Brodarics 1528-ban ebben a kérdésben így foglalt állást: „A Duna valamivel Bátaszék fölött két mederbe oszlik: a nagyobbik meder Túlsó-Magyarországot hasítja, sík mezei területet, a kisebbik Bátaszéket és Mohácsot mossa, majd mindkét ág Mohács alatt összeömlik, és így szigetet alkot.”
Vagyis a kancellár szerint a nyugati ág volt a kisebb, míg a keleti ág a nagyobb.
Mohács a Duna mellett. Maximilian Brandstetter: Mohács (1608)
Forrás: Kőnig Frigyes – Pánya István (2018): A mohácsi török palánkvár. Várak, kastélyok, templomok évkönyv, pp. 24-29
Függetlenül a mi kutatásainktól még a vita kirobbanása előtt, 2008-ban jelent meg a Hidrológiai Közleményekben egy nagyon érdekes cikk, amely a Mohácsi-szigettel foglalkozik és többek között azt is tisztázta, hogy a mohácsi ág meddig volt mellékág és mikortól vált főággá.
Ebben az írásban több bizonyítékot, illetve a folyóágakat ábrázoló térképeket sorakoztattak fel a szerzők arra, hogy a Duna Mohácsnál mellékág volt csupán, ahogyan 1528-ban Brodarics is állította:
- egy 1695 körül, ismeretlen szerző által készített, Karlsruhéban őrzött térképen a keleti Duna-ág, vagyis a Baracskai-Duna a főág, miközben a mohácsi a meder keskenyebb;
- Luigi Ferdinando Marsigli 1696. évi munkáján, a sziget északi részén, ahol a két Duna szétágazik jól látszik, hogy a Baracskai-Duna a főág;
- Karpe Mihály 1764. évi Bács-Bodrog vármegyéről készített térképén a keleti ágat szélesebbnek ábrázolja a nyugati ágnál.
Az első térképlap, amelyen már biztosan a nyugati a főág, az 1801-ben Pávai Sámuel K. által készített ábrázolás. A 19. század legelejére dokumentáltan látható legfontosabb változás tehát, hogy a nyugati meder vált a főággá, míg a Bezdánnál a főmederbe torkolló Baracskai-Duna lett a kisebbik ág.
A kutatásaink folyamán magunk is ugyanarra jutottunk, mint a Faludi–Nebojszki szerzőpáros, vagyis, hogy összességében a Duna fő víztömegének 17–18. századra tehető, nyugati ágba való áthelyeződése eredményezte a mai szélesebb mohácsi ág kialakulását és a keleti ág vízhozamának lecsökkenését. Ezt igazoló számos további térképeket (és leírásokat) is találtunk. Ezek közül itt most csak néhányat mutatunk be.
Nagyon jól érzékelhetően a nyugati ág a keskenyebb egy 1700-ban, a Siklósi uradalomról készített térképen.
A siklósi uradalomról készített térképen jól látszik, hogy a keleti ág a szélesebb, ezért is írták erre az ágra a latin nyelvű Duna folyó feliratot (1700)
Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/OSZKTerkeptar/2142/view/?bbox=3098%2C-6750%2C13958%2C-2033
A Mohácsi-sziget az 1720-as évek első felében egy Mikoviny Sámuelnek tulajdonított térképi ábrázoláson (1720–1725 k.)
A feltehetőleg Mikoviny Sámuelhez köthető, Mohácsi-szigetet ábrázoló fenti térkép akkor készült, amikor per zajlott a sziget északi részén birtokos pécsi püspök és a déli részén birtokos Savoyai Jenő herceg között, és a per tárgyát képező birtokok közötti határt kívánták meghatározni. Ezen is jól érzékelhető, hogy a mohácsi ág a mellékág, míg a keleti (Baracskai-Duna) a főág.
A Duna-ágak a Mohácsi-szigetnél Müller Ignác térképén (1769)
Forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/409/view/?pg=7&bbox=1498%2C-2182%2C4541%2C-515
Müller Ignác 1769. évi Magyarország térképén még mindig a Mohácsi-Duna a keskenyebb, és a Baracskai-Duna a szélesebb.
Az Első katonai felmérésen 1783-ban már megfigyelhető ugyanakkor, hogy egyes szakaszokon a keleti, míg egyes részeken a nyugati ág a szélesebb. A 18. század végére pedig már egyértelműen a mohácsi ág vált főmederré.
Úgy véljük a fentebbiek alapján, hogy fő- és mellékág vitát nem érdemes folytatni, mivel bőséges bizonyíték van rá, hogy melyik volt a mellékág 1526-ban, nem csak Brodarics állítása.
Milyen széles lehetett a nyugati Duna-ág? Nem volt egyenletesen széles, helyenként szélesebb volt, míg más helyeken keskenyebb, de átlagosan sokkal keskenyebb volt, mint ma. Hogy honnan tudjuk? Ha a Dunán lefolyó vízmennyiség többsége a főágban volt, akkor nyilván a mellékágba csak kevesebb juthatott. A hajózási viszonyok és a két ág eltérő használata is erre mutatnak. Egy Mohácsról készült leírás, amely a pécsi klérus birtokainak telepítésügyi összeírása kapcsán született, még 1733-ban is jól jellemzi a vázolt helyzetet:
"Területe [ti. Mohács], amely az ott elfolyó Kis-Duna mellett fekszik, teljesen sík. Helyenkint ligetek és csalitosok tarkítják. E terület hossza, rendes lólépéssel mérve 1 óra 50 perc, szélessége 1 órára terjed ki. S bár a hely a Duna partján fekszik, mégis csekély a kereskedelem és a termények értékesítése, mivel a lefelé úszó hajók ide csak ritkán jönnek, hanem inkább a mohácsi sziget másik oldalán, a Nagy-Dunán járnak.”
Vagyis a Mohács melletti ág a Kis-Duna, amelyen nemigen hajóznak, míg a keleti ág a Nagy-Duna, ahol a terhes hajók járnak. Ugyanakkor a 18. század közepére már előrehaladt a nyugati ág kiszélesedése.
Ottendorf Henrik ábrázolása Mohácsról (1663)
Ottendorf Henrik 1663-ban járt Mohácson, le is rajzolta a várost és a Dunát, de arról sajnos nem adott számot, hogy a folyó – melynek közepére még egy hosszú zátonyt is berajzolt – milyen széles lehetett. Ugyanakkor árulkodó számunkra: az észak felől dél felé tett utazásának korábbi állomásai kapcsán tett leírásaiból kiderül, hogy ezt a mohácsi Duna-ágat összetévesztette az akkor hajózható, ma mintegy 20 kilométerrel északabbra, a Dunába torkolló Sárvízzel. Így van egy új kiindulópontunk a szélességre és a vízhozamra: a Sárvíz maga kínálkozik így összehasonlításul.
Feltüntette rajzán a városon belül a török palánk helyét, amely Brandstetter 1608-as ábrázolásán is szerepel.
Ennek a palánknak a megvizsgálása segíthet bennünket a meder arányai kapcsán a képet finomítani. Ugyanis erről a 18. században áradásról-áradásra táguló mederről vannak adataink Mohácsnál. Ekkoriban van ugyanis olyan áradás, amikor egész utcák szakadnak bele a folyóba, ahogy a part hátrál nyugat felé. A szigeti oldalon ugyancsak a part beszakadásairól vannak adataink. A sziget felől például az egyik áradás alkalmával egy csárda csúszott bele a táguló mederbe.
Azon vizsgálatok, amelyek a török időkben épült palánkkal foglalkoztak, oda tették azt, ahol ma már a Duna medre van, ahogy a lenti rajz igyekszik rekonstruálni is a helyét.
A Duna partjának pusztulása Mohácsnál
Felmerült már, hogy esetleg a Mohácsi-szigeten lévő Riha-tó vizsgálata hozzásegíthet bennünket a kérdés tisztázásához, ugyanis az, ennek a jóval kisebb szélességű mohácsi Duna-ágnak a lefűződő folyókanyarulata volt.
Lásd: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2020/01/tullepni-csele-patakon.html
Van olyan forrásunk, miszerint a korszakban a Riha még összeköttetésben állt a nyugati ággal, sőt fel lehetett hajózni ide. A gond az, hogy azóta a Riha is sokat változott, de tény, hogy a méretei (50–150 méter széles) nagyságrenddel kisebbek a mai mohácsi Duna-ág méreteinél. Az 1733-ban készült, már említett leírás a pécsi klérus birtokairól egyébiránt azt állította az akkori Riha kapcsán, hogy mindösszesen 25 öl, vagyis valamivel kevesebb, mint 50 méter széles.
A kérdést még hosszabb ideig szükséges lesz vizsgálni, de az már ezekből a töredékes adatokból is látszik, hogy a mohácsi Duna-ág esetében jó okkal állítjuk, hogy jóval keskenyebb és sekélyebb volt, illetve hajózásra is kevésbé alkalmas lehetett, mint manapság.
