20. A Majs mellett vizsgált terület a mohácsi csatatér centruma, így az ott talált lövedékek az ütközet jellemző lőfegyvereiből származnak. A 254 db itt előkerült ólomlövedékből 167 db (66%) 13 mm alatti méretű. A maradék 87 db megoszlása a következő: 41 db 13–15 mm-es, 32 db 15–18 mm-es, 11 db 19–27 mm, illetve 3 db 30 és 36 mm közötti.

A felvetést lásd: Bertók Gábor – Haramza Márk – Németh Balázs: Lövedékek egy mohácsi csatatérről. In: Haramza Márk – Kovaliczky Gergely – Bertók Gábor – Simon Béla – Galambos István – Türk Attila (szerk.) Eke mentén, csata nyomában. Bp., 2020. 121–142.

_ . _

Válasz: 

Bertók Gábor érvelése szerint a 254 db ólomlövedék a csatához köthető. Úgy véli, hogy a könnyűpuskák (arquebuse) űrmérete 1526-ban 10–15 milliméter között lehetett. Kisebb gyűjtésünk szerint azonban a 16. század jellemző kanócos puskája, amelyekből a magyar főúri gyűjteményekben is maradtak fenn példányok, jellemzően 15–20 mm űrméretű volt.

Lásd: A XVI–XIX. század hadtörténelmi emlékei. 1526-1848. In: Magyar hadtörténelmi emlékek az Ezredéves Országos Kiállításon. Szerk. Szendrei János. Bp., 1896.

A 15–17. századi jellemző puskalövedék méreteivel kapcsolatos tudományos ismeretek hézagosak. A korban nem volt még szabványosítás, a kilőtt lövedékeket illetően a méretek meglehetősen nagy variabilitást mutatnak. Már egészen korán is készültek kisebb kaliberű fegyverek. Kérdéses azonban, hogy ezek mennyire terjedtek el és mire használták őket?

Az alapkoncepció már évtizedek óta ismert. A 15. századi puskák még nehezek, vastag csövűek voltak, és nagyméretű ólomlövedéket lőttek ki. Idővel a lőporgyártás technológiájának és a kézműiparnak a fejlődésével, valamint a könnyebb használhatóság igénye miatt a fegyverek súlya csökkenni, a cső szűkülni, a lövedékek átmérője ugyancsak csökkenni kezdett. A fegyverek diverzifikálódtak (többféle lőfegyvertípus alakult ki), továbbá regionálisan is különböző megoldásokat alkalmaztak.

Az összecsapásokban használt fegyverek átlagos mérete – úgy véljük – jellemző a korra és a feladatra. Az 1520-as évek fegyverei esetén –, ahol a fegyvereket gyakran páncélosok ellen alkalmazták (Pávia: 1525; Mohács: 1526) – azt a kérdést kell megvizsgálnunk, hogy mi volt a kivételes: a nagyobb (17–20 mm-es), vagy a kisebb (10–13 mm-es) kaliber?

A dunántúli törökellenes harcok fegyveranyagának az egyik legjobb lenyomatát a nyugat-magyarországi főúri gyűjteményekben (Körmend, Fraknó, Kismarton) találhatjuk meg. Ezek a főúri családok részt vettek a harcokban, a fegyverek pedig bekerültek a gyűjteményeikbe. Ezekről a 19. század végi állapot (1896, millenniumi ünnepségek) szerint képünk is van, ugyanis katalógust adtak ki a tárgyakról. Az ezekben szereplő több mint kétszáz 16–17., illetve (mivel a majsi terület hadtörténeti horizontja a Rákóczi-szabadságharcig terjed) kora 18. századi lőfegyvert elemzés alá vettük.

A gyűjteményekben nagyon sok török eredetű fegyver származik az Oszmán Birodalomból (nem csupán a tűzfegyverek, de sok egyéb tárgy is), így a minta nem csak a keresztény oldali fegyverekre, de a török puskákra is jellemző lehet.

A kismartoni, körmendi és fraknói főúri gyűjtemények lőfegyvereinek vizsgálata az 1896-os millenniumi kiállítás katalógusa alapján (16–17. századi és 18. század eleji puskák, továbbá karabélyok és pisztolyok)

A vizsgálat alá vont fegyverek 88%-a (a mohácsi csatában nem használt) pisztoly, karabély, illetve a 17. századból, 18. század elejéről való puska. Az alábbiakban jól látható, hogy a majsi területen talált lövedékek jellemző méretei jól megfelelnek a 17. századi puskáknak, valamint karabélyoknak és pisztolyoknak. A majsi lövedékek közül 254 db lövedékből 167 db (66%) 13 mm-nél kisebb, ami azt feltételezi, hogy 14 mm-nél kisebb átmérőjű csőből lőtték ki. Ennek alapján a karabélyok és pisztolyok túlnyomó többsége megfelel a majsi lövedékeknek. A 17. századi, 18. század eleji puskák esetében is hasonló a helyzet.

Ami még külön is érdekes, hogy a 254 db lövedékből 42 db (17%) kisebb 10 mm-nél, amit nem tudunk másként interpretálni, mint hogy ezek az ólomgolyók bizonyosan pisztolyokhoz és karabélyokhoz köthetők. Ilyeneket a mohácsi csatában biztosan nem használtak.

A 16. századi, 15–20 mm-es átmérőjű puskacsövekhez (ez az összes vizsgált 16. századi puska 89%-át jelenti!) tartozó majsi lövedékek aránya mindössze 24%-os (62 db). Látható, hogy az arányosság nagyjából fordított. Ugyanakkor a kisebb kaliberekben a 17. század kifejezetten erős. A lövedékek túlnyomó többségét kitevő (167 db 13 mm alatti átmérőjű, 66%) kisebb puskalövedékeknek megfelelő puskák pedig szinte teljesen hiányoznak a vizsgált 16. századi gyűjteményekből.

A 226 db lőfegyver jellemző kaliberei

Érdemes az ismert lőfegyverek űrméretét és a megkutatott csatahelyeken feltárt lövedékek méreteit vizsgálat alá venni (3. táblázat). A sort végignézve véleményünk szerint a majsi lövedékek – a jellemzően 13 mm alatti méreteik miatt – a 17. század második felére, a visszafoglaló háborúk idejére, illetve a 18. század elejére, a Rákóczi-szabadságharc korára utalnak.

Jellemző puskaűrméretek, lövedékméretek a 15. század végétől a 18. század elejéig

Lásd: Kitanics Máté - Pap Norbert: Bertók Gábor tizenhét állítása a mohácsi csata centrumterületéről - Reflexiók