1. Ha a Mohács fölött két ágra szakadó Duna nyugati ága valóban keskeny és átjárható, a keleti viszont széles és magas vízhozamú volt, azt a kortársaknak, így a királynak és kíséretének is tudnia kellett. Ha így van, vajon miért választották ezt az útvonalat, hisz azzal csapdába kerültek volna. Ugyanis ha ők könnyen átjuthattak a keskeny ágon, azt üldözőik is megtehették, a keleti oldalon viszont megállította volna őket a széles, nehezebb átkelést biztosító folyóág.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

A kutatócsoportunk éppen azt állítja, hogy 1526. augusztus 29-én a Duna keskenyebbik, nyugati ágán sem kelt át könnyen a király és a kísérete. Hiszen három emberből kettő ott halt meg, csak egy menekült el: Czettricz Ulrich. Mindemellett az egyéb menekülők tekintetében is tudjuk, hogy nem volt ez könnyű út, hiszen ahol és amikor a királyt megtalálták, ott és akkor számos más holttest is feküdt.

Vizsgálataink során azonosítottunk egy olyan helyet, amelyet Krassónak (Karasicának/Fekete víznek) hívtak. Ez a Krassó nevű mocsár a Mohácsi-szigeten található, és a Riha-tó környékén terült el, a Mohácsról Baracskára vezető út közelében. Heltai krónikájában a csata utáni menekülés egyik útjaként írta le egyébként a Krassó környékét. Azt is említette, hogy a törökök itt érték utol a menekülőket, és sokan vesztek bele ebbe a mocsárba is.

Lásd: Heltai Gáspár: Chronica az Magyaroknac dolgairúl… 1575. B. Szabó J. (szerk.): Mohács. Osiris Kiadó, Budapest, p. 174.

Ez a hely egyébként éppen az, ahol a Mohács-Sárhátnál és a rihai halmok környékén a csatával összefüggésbe hozott leletek is előkerültek.

karasica

Fekete vagy Kara előnevű vízhez kötődő helyek Mohács környékén. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Miért döntött a menekülők egy része emellett az út mellett? Úgy véljük azért, mert ez kevésbé volt veszélyes, mint a Mohácsi-síkság északi része, ahová jól tudjuk, hogy a csata során megérkezik Báli bég és Hüszrev bég lovasokból álló serege. Honnan tudjuk ezt? Például Brodaricstól, aki elmondja, hogy a seregtől északra fekvő tábort már feldúlták. Ez a lovasság elfoglalja a síkság északi részét, míg Szulejmán serege még jó darabig nem mozdul a csatatérről. Ez egy néhány fős csapatnak halálos veszedelem. Ezért a szintén veszélyes, de alternatívaként felmerülő Dunán való átkelést választották, hiszen erről számolnak be a források. A király és kísérete végül így döntött, hiszen ezt mondja a szemtanú. A Duna északról dél felé folyik, így aki átkel bármelyik ágán, az nyugatról kelet felé kerül.

mene4

II. Lajos halálának feltételezett helye, az utak rendszere, a Csata nevű térség, a szigeti Karasica (Fekete-tó, Karasitca, Fekete-víz), az átkelők az Alföldre, és az 1526. évi csatával összefüggésbe hozott régészeti jelenségek egy táborozásra alkalmas magasabb háton (Sárhát), továbbá a menekülés egyik lehetséges iránya Baracska felé. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Ráadásul ebben az irányban volt Szapolyai serege, amely védelmet kínálhatott. Továbbá bízhattak benne, hogy a szultáni sereg nem fog átkelni a Dunán, hiszen már korábban is volt erre példa. Tomori Péterváradnál éppen így járt el. A helyzetet akkor ő is reménytelennek látta, így átkelt a Duna bal partjára.

 

mene5

Dunai sajkások, naszádosok

Forrás: http://mohacsicsata.blogspot.com/p/naszadosok-sajkasok.html

Milyen segítségben bízhattak, hogy a nyugati ág leküzdése után át tudnak kelni a szélesebb Dunán, tehát a keleti ágon is? Éppen Brodaricstól tudjuk, hogy a korábban Tomori alatt harcoló sajkások nem vettek részt a csatában, ott maradtak hajóikkal a Dunánál. Minden bizonnyal ők azok, akik segítenek átkelni azoknak, akik elérik az átkelőhelyet. Ezek a túlélők azok, akiktől Szapolyai aztán értesül a vereségről.

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

email

Impresszum

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Lábléc Logo

1. Ha a Mohács fölött két ágra szakadó Duna nyugati ága valóban keskeny és átjárható, a keleti viszont széles és magas vízhozamú volt, azt a kortársaknak, így a királynak és kíséretének is tudnia kellett. Ha így van, vajon miért választották ezt az útvonalat, hisz azzal csapdába kerültek volna. Ugyanis ha ők könnyen átjuthattak a keskeny ágon, azt üldözőik is megtehették, a keleti oldalon viszont megállította volna őket a széles, nehezebb átkelést biztosító folyóág.

A felvetést lásd: B. Szabó János (2019): Pap Norbert pécsi földrajzos kutatócsoportjának a mohácsi csatával kapcsolatos „felfedezései” hadtörténész szemmel. Hadtörténelmi Közlemények 132. évf. 4. sz. pp. 943–956.

_ . _

Válasz:

A kutatócsoportunk éppen azt állítja, hogy 1526. augusztus 29-én a Duna keskenyebbik, nyugati ágán sem kelt át könnyen a király és a kísérete. Hiszen három emberből kettő ott halt meg, csak egy menekült el: Czettricz Ulrich. Mindemellett az egyéb menekülők tekintetében is tudjuk, hogy nem volt ez könnyű út, hiszen ahol és amikor a királyt megtalálták, ott és akkor számos más holttest is feküdt.

Vizsgálataink során azonosítottunk egy olyan helyet, amelyet Krassónak (Karasicának/Fekete víznek) hívtak. Ez a Krassó nevű mocsár a Mohácsi-szigeten található, és a Riha-tó környékén terült el, a Mohácsról Baracskára vezető út közelében. Heltai krónikájában a csata utáni menekülés egyik útjaként írta le egyébként a Krassó környékét. Azt is említette, hogy a törökök itt érték utol a menekülőket, és sokan vesztek bele ebbe a mocsárba is.

Lásd: Heltai Gáspár: Chronica az Magyaroknac dolgairúl… 1575. B. Szabó J. (szerk.): Mohács. Osiris Kiadó, Budapest, p. 174.

Ez a hely egyébként éppen az, ahol a Mohács-Sárhátnál és a rihai halmok környékén a csatával összefüggésbe hozott leletek is előkerültek.

karasica

Fekete vagy Kara előnevű vízhez kötődő helyek Mohács környékén. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Miért döntött a menekülők egy része emellett az út mellett? Úgy véljük azért, mert ez kevésbé volt veszélyes, mint a Mohácsi-síkság északi része, ahová jól tudjuk, hogy a csata során megérkezik Báli bég és Hüszrev bég lovasokból álló serege. Honnan tudjuk ezt? Például Brodaricstól, aki elmondja, hogy a seregtől északra fekvő tábort már feldúlták. Ez a lovasság elfoglalja a síkság északi részét, míg Szulejmán serege még jó darabig nem mozdul a csatatérről. Ez egy néhány fős csapatnak halálos veszedelem. Ezért a szintén veszélyes, de alternatívaként felmerülő Dunán való átkelést választották, hiszen erről számolnak be a források. A király és kísérete végül így döntött, hiszen ezt mondja a szemtanú. A Duna északról dél felé folyik, így aki átkel bármelyik ágán, az nyugatról kelet felé kerül.

mene4

II. Lajos halálának feltételezett helye, az utak rendszere, a Csata nevű térség, a szigeti Karasica (Fekete-tó, Karasitca, Fekete-víz), az átkelők az Alföldre, és az 1526. évi csatával összefüggésbe hozott régészeti jelenségek egy táborozásra alkalmas magasabb háton (Sárhát), továbbá a menekülés egyik lehetséges iránya Baracska felé. Szerkesztette: Gyenizse Péter

Forrás: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Ráadásul ebben az irányban volt Szapolyai serege, amely védelmet kínálhatott. Továbbá bízhattak benne, hogy a szultáni sereg nem fog átkelni a Dunán, hiszen már korábban is volt erre példa. Tomori Péterváradnál éppen így járt el. A helyzetet akkor ő is reménytelennek látta, így átkelt a Duna bal partjára.

 

mene5

Dunai sajkások, naszádosok

Forrás: http://mohacsicsata.blogspot.com/p/naszadosok-sajkasok.html

Milyen segítségben bízhattak, hogy a nyugati ág leküzdése után át tudnak kelni a szélesebb Dunán, tehát a keleti ágon is? Éppen Brodaricstól tudjuk, hogy a korábban Tomori alatt harcoló sajkások nem vettek részt a csatában, ott maradtak hajóikkal a Dunánál. Minden bizonnyal ők azok, akik segítenek átkelni azoknak, akik elérik az átkelőhelyet. Ezek a túlélők azok, akiktől Szapolyai aztán értesül a vereségről.

Lásd: Pap Norbert – Gyenizse Péter – Kitanics Máté – Szalai Gábor: II. Lajos halálának helye. Történelmi Szemle LXII. évf. 1. sz. pp. 73–109.

Mohácsvita.hu

PannonCastrum Kft.
Minden jog fenntartva

Impresszum

email